SOLADERM

NB-UVB gyógylámpák

Akné (pattanás)

Az akné a bőr faggyútermelési és elszarusodási zavara következtében kialakuló gennyes bőrgyulladás. Mindkét jelenség nagyon gyakori a pubertás idején, amikor még az ivarmirigyek működése nem kiegyen-súlyozott és az androgén hormonok túltermelése mindkét nemnél egyaránt előfordul - nem véletlen tehát, hogy a pattanások leggyakrabban 12-13 éves korban jelentkeznek először. Az akné kialakulása  két feltételhez kötött: fokozott faggyútermelés, illetve a szaruréteg megvastagodása, különösen a szőrtüszők nyílásánál. Ilyenkor a faggyú nem tud szabadon a felszínre jutni, a pangás miatt a faggyúmirigy cisztaszerű képletté alakul, a benne lévő egyre növekvő nyomás következtében a faggyúmirigy fala megrepedhet, tartalma pedig a környező szövetek közé jut. Ekkor a Propionibacterium acnes baktérium, amely ugyan a normál bőrflórához tartozik, a pangó váladékban felszaporodhat. Anyagcseréjéhez felhasználja a faggyút, amiből szabad zsírsavakat szakít le. Ezek a szövetek közé jutva steril gyulladást okoznak, illetve tovább fokozzák a mitesszerképződést.
A kezdeti gyulladás helyén hamarosan megjelennek más kórokozók is, és így kialakul a gyulladt, gennyes-pattanásos terület. Az akné kezelésében - a megfelelő bőrhigiénia fenntartása mellett - antibiotikumokat, fertőt-lenítőszer- és kéntartalmú készítményeket, újabban A-vitaminsavat tartalmazó helyi és szisztémás gyógyszereket használnak, de kedvező tapasztalatok vannak a szűk spektrumú UVB sugárzással kapcsolatosan is.

Ekcéma (atópiás dermatitisz)

Az ekcéma erős viszketéssel, bőrszárazsággal, a bőr kivörösödésével (súlyos esetben sebesedéssel és felülfertőződéssel) járó, allergiás jellegű nem fertőző bőrbetegség.
Lényegét tekintve immunológiai hátterű kórkép, ún. I. típusú allergiás reakció, amit a betegségben szenvedők vérében megnövekedett ellenanyag-szint (IgE) mérésével lehet igazolni. A reakciót kiváltó antigének származhatnak a bőrfelületet érintő anyagoktól (külső allergének) és a táplálékkal, vagy egyéb úton a szervezetbe kerülő, ún. belső allergénektől is. Az ekcéma genetikai eredetű betegség, öröklődése azonban több tényezőtől függ (multifaktoriális), azaz a genetikai tényezőkön kívül a környezeti hatásoknak van nagy szerepük a betegség kifejlődésében.
A betegséghez sokszor társul más allergiás rendellenesség is, mint például a szénanátha (allergiás rhinitis), kontakt allergia vagy az asztma. Az atópiás bőrgyulladás lényege az elhúzódó, fel-fellángoló bőrgyulladás, a bőr védőfunkciójának zavara, mely bőrszárazsághoz, valamint étel- és környezeti allergénekkel szemben kialakuló túlérzékenységi reakcióhoz vezet. Az egész napot végigkísérő, éjszakánként súlyosbodó, alvászavarhoz vezető viszketés minden életkorban jelen van, és jelentősen rontja a beteg életminőségét. Az atópiás bőrgyulladás gyakorisága az elmúlt három évtizedben megduplázódott, illetve megháromszorozódott az iparilag fejlett országokban – a gyermekek 15-30-a felnőttek 2-10%-a érintett. Az összes atópiás dermatitisek 85%-a 5 éves kor előtt kialakul.
Az ekcéma kezelése kiterjed a bőrszárazság csökkentésére (lágyító és hidratáló krémek), a viszketés és a gyulladás csillapítására (antihisztaminok, kortikoszteroidok, lehet külsőleg és belsőleg is), valamint a felismert allergének kiküszöbölésére. Eredményes vizsgálatok folynak a helyileg ható immunszupresszív anyagok használatát illetően (tacrolimus, pimecrolimus hatóanyagú kenőcsök) Az NB-UVB fény helyi immun-moduláló hatásánál fogva csökkenti a tüneteket. Az utóbbi években a nyugat-európai gyakorlat szerint a közepes és súlyos fokú ekcémás bőrtünetek egyik elsőként választandó kezelési módja a szűk spektrumú UVB fény és krónikus esetekben is alternatívát jelenthet a lokális és szisztémás szteroidokkal szemben.

Pikkelysömör (psoriasis)

Pszoriázis esetén a hámsejtek érési folyamata felgyorsul, körülbelül felére rövidül. Ezáltal az adott felületen viasz-szerű pikkelyképződéssel járó, nagymértékű elszarusodás következik be, alatta pedig foltokban begyullad a bőr. Egyike az életminőséget leginkább rontó bőrbetegségeknek.
A betegségben a hazai népesség 1,5-2%-a érintett, a skandináv államokban ez az arány eléri a 8%-ot.  Az első tünetek általában 20-30 éves kor között jelennek meg, de gyermekeknél is előfordulhatnak.
A pikkelysömörre való hajlam genetikailag örökölhető, de olyanoknál sem kizárt, akiknél nincs családi halmozódás. A pikkelysömört kiválthatja stressz, allergia is, illetve feltételeznek autoimmun kórfolyamatot is a hátterében.  Leggyakrabban a végtagok, azon belül is a könyök és a térd környéke érintett. Előfordul, hogy a hajas fejbőrön izoláltan jelentkezik a probléma, ez hasonlít a korpásodáshoz, de valójában nem az. Ritkábban a kórfolyamat az izületekre is ráhúzódik, fájdalmas duzzanatot okoz a térden, valamint a kéz és láb kisüzeleteiben. A pikkelysömör kezelésére alkalmaznak helyi szteroidokat, kátránytartalmú készítményeket, újabban bizonyos A- és D-vitamin származékokat. Régebben ismert kezelési módszer az UVA fény kombinálása szájon át adott fényérzékenyítő szerekkel (psoralenek -PUVA), a legújabb hatásos kezelési módszer pedig az NB-UVB terápia.
Számos klinikai vizsgálat igazolta, hogy a széles spektrumú UVB terápiához képest a szűk spektrumú UVB kezelés megnövekedett haté-konysággal bír, ugyanakkor csökken a mellékhatások előfordulási gyakorisága és hosszabbak a tünetmentes periódusok. Több  vizsgálat alapján az NB UVB kezelés megegyező hatékonyságot mutat a PUVA terápiával, ugyanakkor kevésbé komplikált és nem kívánatos tünetek is ritkábban jelentkeznek.

Vitiligo

A genetikai faktorokkal is determinált primer festékhiányt, a vitiligot ma az autoimmun betegségek közé soroljuk. Gyakorisága a teljes népességben 1% körüli.
Az autoimmun háttér miatt fordul elő a betegek 20-30%-ánál a cukor-betegség, pajzsmirigybetegség, vészes vérszegénység, gyulladásos bél-betegségek. Legtöbbször valamilyen vírus, baktérium vagy gombatoxin  károsítja úgy az érintett szervek sejtjeit, hogy nem ismeri fel őket sajátként az immunrendszer. Sokszor indokolt ilyenkor a „góckutatás”, mivel gyakran valamilyen banális krónikus fertőzés (mandulagyulladás, foggyökér-tályog, parazitás fertőzés) indítja el a folyamatot.  A festékhiány kialakulása annak a következménye, hogy a melanocyták száma és aktivitása jelentősen csökken. Megjelenési helye legtöbbször az arc, a kéz- és lábfejek, a könyök és a térd, valamint a nemi szervek környéke. A panaszt nem okozó betegség tünetei esztétikailag rendkívül zavaróak lehetnek és komoly lelki megterhelést is jelenthetnek, ezért kezelésére mindenképp kísérletet kell tenni. A vitiligo kezelésére lokális és szisztémás immunszuppresszív gyógyszer-készítmények, psoralen-vegyületek (UVA fénnyel vagy anélkül) és legújabban az NB-UVB használatosak.